Az arany deviza standard rendszer

Az arany deviza standard 1945-1971 között működött, ez volt az első belső érték nélküli nemzetközi pénzrendszer. A rendszer alap pillérét az a meggyőződés adta, hogy az aranyalapú pénzrendszerhez nem lehet visszatérni.

Annak érdekében, hogy a pénzrendszerrel szembeni bizalom megmaradjon, fenntartották az amerikai dollárnak (kulcsvaluta) a meghatározott áron történő beválthatóságát. Szűk ingadozási sávok között rögzítették a résztvevő országok valutáinak árfolyamát, így lehetővé vált a nemzetközi gazdasági kapcsolatok stabilitása. A rendszer harmadik sarkalatos pontja volt, hogy a rendszerben résztvevő országok valutája fokozatosan és részlegesen vált szabadon átválthatóvá, konvertibilissá. A rendszer fontos jellemzője, hogy a tőkebefektetések terén korlátozta a valuták szabad átváltását. Ez lehetővé tette, hogy a tagországok nemcsak de jure, hanem de facto is önálló monetáris és fiskális politikát folytassanak.

A dollár aranyra váltható

Az aranydeviza-rendszer rögzített árfolyamokon nyugvó rendszer volt, de csak egyetlenegy valutát, a dollárt lehetett beváltani aranyra. Az amerikai kormányzat csak a nemzetek jegybankjai számára tette lehetővé, hogy tőle a megadott paritáson aranyat vásárolhassanak. A résztvevő országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a rögzített 1 uncia=35 dollár paritást a szabadpiacon is fenntartják. Ezt a rögzített szabadpiaci aranyárat biztosító mechanizmust nevezték aranypool-nak. Az aranypool 1968-ig működött, az aranydeviza rendszer pedig 1971-ig.

Arany standart rendszer működése, befektetési arany vásárlása. A dollár arany fedezete, beválthatósága.A dollár volt a kulcsvaluta, tehát a nemzetközi fizetési forgalomnak egyre több dollárra volt szüksége.  A rendszer zavartalan működésének feltétele volt, hogy USA pénzpolitikáját a világgazdaság likviditási igényének alakulása szerint alakítsa, ami gyakran ellentétbe került a nemzeti pénzpolitika igényeivel. A fokozódó igényt az USA aranytartalékai nem fedezték, így a dollár-arany konverzió ismétlődő felfüggesztései, majd hivatalos megszüntetése a második világháború után kialakult és megállapodásokon nyugvó nemzetközi pénzrendszer végét jelentette.

Richard Nixon 1971 augusztus 15.-én TV-beszédet tartott, ekkor jelentette be a nemzetközi pénzrendszer végét. „Utasítottam Connally minisztert, hogy a dollár konvertibilitását az aranyhoz képest átmenetileg függessze fel” – mondta Nixon a tévében. Az aranyfedezet rövid távú felfüggesztése helyett Nixon elnök vasárnapi tévébeszéde pontot tett az évszázados hagyományokkal bíró pénzrendszer végére, mely az arany árán nyugodott és egyben feloldotta a dollár aranyfedezetét.

A mai pénz és az arany

Az amerikai gazdaság 1971-ig hiányt halmozott fel, negatív fizetési- és költségvetési mérleget mutatott. A kiadások a vietnami háború miatt jelentősen megnőttek. Következésképpen az infláció több mint 5%-kra nőtt, az amerikai jegybank érezhetően lazított a pénzpolitikán. Európai gazdaságpolitikusok a laza politika miatt panaszkodtak, amely az USA-n kívül is dráguláshoz vezetett.

Az arany ára Nixon bejelentése óta az unciánkénti 100 dollárról 1735 dollár fölé emelkedett. A feszültség azóta is állandó a világ pénzrendszerében, a nemzetközi elszámolások időszakos válságai mellett minden az államok ígéretén alapszik, az államok iránti bizalom pedig vészesen fogy….

Szerző: Vigvári András

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük