Az arany története

Egy egész könyvet lehetne írni az arany történetéről, de ma már az emberek gyors és rövid információkra vágynak. Azért érdemes kicsit elgondolkozni az írottakról és utána nézni pár felvetett gondolatnak.

Az arany: a kezdetek

Az arany latin neve: aurum, vegyjele: Au, atomsúlya: 196.2 Fajsúlya: 19.3. Olvadási hője: 1063Cfok.

Az arany, köszönhetően annak, hogy nem korrodálódik, már nagyon régóta ékszerek alapanyaga és fizetőeszköz. Hatezer éve bányásszák. Már az ókorban működtek szervezett aranybányák, amelyeket általában az uralkodó felügyelt, az ő monopóliuma volt az arany bányászat és forgalmazás, amelyet gyakran pénzért vagy más szolgálatokért időszakosan átengedtek másoknak. A pénzverés folyamán, különböző ötvözetek felhasználásával készültek azok az aranypénzek, amelyeket a régészek feltárnak és a múzeumokban megcsodálhatjuk őket.

Már a legrégibb időkben ékszereket és dísztárgyakat is készítettek belőle. Mezopotámiában az ásatások közben 6000 éves aranytárgyakat találtak, a piramisok feltárásakor a fáraók sírjaiból 3500 éves aranytárgyak kerültek elő. De az aranyat minden korban igen nagyra becsülték, a régi egyiptomiaknál, a perui inkáknál és a mexikói mayáknál az arany volt a napisten jelképe.

Az aranyhoz sok szenvedés és halál kapcsolódik, felkutatása során népeket irtottak ki vagy döntöttek rabszolgasorsba. Legjobb példája ennek az El Dorado keresése, mely féktelen hajsza nagyban segítette Amerika ismeretlen részeinek megismerését.

az első aranypénzt időszámításunk előtt a XVII. században az egyiptomiak verték. Azonban a valódi kereskedelmi jelentőségét a görögök értel el az i.e. VII században. A forgalomban az aranypénz nagyon kopott (tudatosan is megrövidítették), így alkalmakként kevésbé értékes fémekkel helyettesítették. A bankok megjelenésekor egy bank akkor volt hitelképes és erős, ha páncéltermében kellő mennyiségű aranykészletet halmozott fel tőke gyanánt. Régebben egy ország gazdagságát is a felhalmozott aranykészlete alapján ítélték meg.

Az újkorban, a papírra nyomott bankjegyek megjelenése után is az országok által kibocsátott pénzmennyiség biztosítéka a különböző bankokban őrzött aranytartalék volt. Kincsfelhalmozási szerepe a pénzfedezetkénti alkalmazás megszűnése ellenére megmaradt; sok állam devizájának fedezetéül napjainkban is tartalékol aranyat. Árfolyamát a kereslet és a kínálat határozza meg.

Becslések szerint az emberiség a történelem előtti időktől napjainkig mindössze annyi aranyat termelt ki, amennyi együttesen egy kb. 27 méter átmérőjű gömböt töltene meg.

Az arany és a londoni kereskedés története

(Conclude) A goldfixing.com alapján bemutatjuk a londoni aranypiac történetét.
1660:  a színarany ára trójai unciánként 4,05 font

1661: A Kelet-Indiai Társaság kelet felé kizárólagos kereskedelmi jogokat szerez. Az elkövetkező 45 évben majdnem 500.000 u./ 15,5 t aranyat szállít Londonból Indiába.

1671: Moses Mocatta Londonban megalapítja azt a céget, amelynek neve később a Mocatta és Goldsmid lesz és a legrégebbi tagja a londoni arany piacnak. Mocatta először 1676-ban küldött aranyat Indiába a Kelet-Indiai Társaság által ( a Mocatta cég utóda jelenleg 2009-ben is tagja a gold fixing csoportnak).

1674: megalapították a Bank of England-et.

1696/7:  A gépesített pénzverés beindulása Angliában (The Great Recoinage). A korábban kézzel vert ezüstpénzek fokozatosan kiszorultak a forgalomból a géppel vert aranypénzek javára és ez elősegítette az aranystandard kialakulásának lehetőségét.

1700: az színarany ára trójai unciánként 4,35 font

1702:  a Brazíliai aranyláz következtében pénzverde nyílt  Rio de Janeiro-ban ahol “moedas de ouro”-t vertek, aminek nagy része Londonba került az elkövetkező hatvan év folyamán, ahol guinea-ként újra verték és forgalomba hozták.

1717:  Sir Isaac Newton a híres fizikus, mint a pénzverde vezetője, a színarany árát a történelmi 4,25 fontban állapította meg trójai unciánként ( 3.89 font standard unciánként a 22 karát finomságú aranyból, amelyből a guinea-t is verték ). Az ár tulajdonképpen  kétszáz! éven keresztül tartotta magát, Britanniát ezzel egy nem-hivatalos aranyalapú rendszer alá helyezve (nemhivatalos aranystandard).

1731-32: Mocatta lesz a Bank of England hivatalos ügynöke, aki a BA arany és ezüst ügyleteit intézi. A Bank megnyitja saját rúdraktárát ( Bullion Warehouse). Ez a hely válik a londoni nemesfém kereskedelem központjává.

1740: A Bank of England aranykészlete 900,000 t.u./ 28 tonna. Ez az első központi banki aranytartalék.

1760: Brazília aranykitermelése 550,000 t.u./17 tonnán tetőzik. Ennek nagy része Lisszabonon keresztül Londonba érkezik.

1779 Abraham Mocatta társul Asher Goldsmid-el

1785: A Bank of England raktárának új neve: nemesfém iroda (Warehouse – The Bullion Office)

1789:  a Bank of England számlát nyit a Lous d’Or érmék számára, amiket a Francia Forradalom elől menekültek hoznak az országba.

1797: A Bank of England aranytartaléka a  napóleoni háborúk kiadásai következtében 235,000 t.u.( 7,3 tonna arany, értékben pedig 1 millió font ) –ra csökkent szemben a 15,5 milló fontnyi fedezendő pénzforgalommal . Február 20-án  felfüggesztették a bankjegyek aranyra történő beválthatóságát, és 24 éven át nem is állították vissza.

1805:  Nathan Mayer Rotschild megnyitotta első londoni bankházát, és cége juttatta el  Wellington herceg hadserege számára az arany- és ezüstszállítmányokat, amellyel a Napóleon elleni háborút finanszírozták.

1816: a Coinage Act hivatalossá teszi az aranyalapú rendszert (aranystandard), a guinea-t a sovereign re váltják, aminek értéke 1 font, súlya 0.25 uncia/7,7 gramm, és 22 karát tisztaságú. Az első sovereign-ek 1817-ben kerültek forgalomba.

1821: ismét visszaállítják a Bank of England bankjegyeinek az aranyra való átválthatóságát.

1840:  Egyre több orosz arany áramlik a londoni kikötőbe. A Bullion Office több brókert is beenged az aranybizniszbe. Mocatta kizárólagossága megszűnik.

1848:  A kaliforniai aranyláz új dimenziókat nyitott meg az aranykereskedelemben azáltal, hogy 1850-re megtriplázódott az arany kitermelése.

1851: Az ausztráliai New South Wales-ben és Victoria-ban felfedezett arany 6.5 millió unciára/203 tonnára emeli a világ éves kitermelését. Az ausztrál arany nagy része Londonba érkezik. A hatalmas mennyiség átalakítja a piacot.

1852: Stewart Pixley elindítja négy generáción át öröklődő nemesfém kereskedelmi vállalkozását, partnere William Haggard.  A cég neve később Pixley és Abell lesz.

1853: Samuel Montagu megalapítja nemesfém és pénzváltó üzletét (ami ma a HSBC része).

1855:  A Londoni piac szereplői:
Brókerek: Mocatta és Goldsmid, Sharps és Wilkins, Pixley és Haggard ( később Abell), Samuel Montagu és Tsa
Elismert finomítók: Johnson és Matthey, Browne és Wingrove, Rotshild Királyi Pénzverde és Finomító, H.L. Raphael’s nemesfém finomítója (1856). A Good Delivery rudak ekkor még 200 unciásak voltak, és a Bank of England tanúsítványt (minősítést) követelt meg minden egyes rúdra. 1871 után kezdték a  400 unciás rudakat is elfogadni.

1871: Németország aranyalapú rendszerre váltott (aranystandard), a legtöbb európai nemzet követte a gyakorlatot.

1886: A Királyi Arany és Ezüst Bizottság az aranyalapú rendszer javára döntött, a bimetallizmussal  (arany-ezüst pénzrendszer) szemben.

1886: Aranyat találnak a Dél-Afrikai Witwatersrandban. A kitermelés eléri a 3.8 millió unciát./ 118.2 tonna 1898-ra. A kibányászott aranyat Londonban finomítják és innen is irányítják a Dél-Afrikai arany kereskedelmét.

1893: Aranyláz Ausztráliában a Kalgoorlie-i fefedezések után.

1896: az amerikai elnökválasztás kulcsfontosságú ügyévé vált a bimetallizmus (arany-ezüst pénzrendszer), amit William Jennings támogatott. Mivel Jennings bukott, így diadalmaskodott az aranystandard, amelyre az USA 1900-ban tért rá.

1897/9: A Yukoni aranyláz fénykora Kanadában, a kitermelés 3.7 millió uncia/ 115 tonna

1900: A színarany ára 4.25 font/ 20.67 dollár

1914:  Az első világháború kitörésekor a kormányok limitálták az arany szabad áramlását és sok érmét vontak be, főleg Britanniában és Franciaországban. Habár hivatalosan nem függesztették fel az aranyalapú rendszert, gyakorlati értelemben az mégis megszűnt.

1919: A Bank of England azzal a céllal, hogy Londont ismét az aranykereskedelem főszínterévé tegye megegyezett a hét Dél-Afrikai bánya-céggel, hogy az aranyukat Londonba szállítsák, ahol azt finomítják és N.M. Rotschildon keresztül újraeladásra kínálják az elérhető legjobb áron,  lehetőséget nyújtva a nemesfém (bullion) brókereknek és a londoni piacnak a licitálásra. Így, 1919 Szeptember 12-én került sor az első londoni arany fixingre: az aranyárat trójai unciánként 4.94 fonton/ 20.67 dolláron fixálták. A licit/ajánlattevés az első néhány napban telefonon történt, majd megbeszéltek egy hivatalos találkozót Rotschild New Court-beli, St Swithins Lane-en lévő irodáiba.

1925: Britannia újra visszatért az unciánkénti 4.25 fontos aranystandardhoz, de a minimum megvásárolható mennyiség 400 unciában lett megállapítva.

1931: Britannia és sok más nemzet letért az aranyalapú rendszerről a nagy gazdasági válság kitörésekor, a sterling leértékelődött, az aranyat pedig 5.50 és 6.34 font között jegyezték.

1933: Az Egyesült Államok is felhagyott az aranystandarddal. Roosevelt elnök leállította a dollár aranyra való átválthatóságát. Ezzel egyidejűleg Roosevelt kötelezte az Egyesült Államok polgárait, hogy az akkori 20,67 uncia árfolyamon szolgáltassák be a birtokukban lévő arany pénzeket.

1934: Január 31-én Roosevelt új árfolyamot hirdetett az aranyra. Az új ár 35 dollár lett unciánként (ezzel az államkassza mintegy 69%-os nyereséget ért el a polgárok kárára).

1939:  a londoni aranykereskedelem bezárt a Második Világháború kitörésekor, Szeptember 3-án. Utolsó fixing : 8,05 font

1944: A Bretton Woods-i egyezmény új deviza rendszert hozott létre, a J.M. Keynes által javasolt „bancor“ helyett, de facto a dollár vált a tartalékvalutává. A jegybankok 35 dolláros uncia ár mellett a dollárukat aranyra cserélhették.

1949: Az USA aranytartaléka 707millió uncia/ 21 990 tonna. Ez a csúcs az akkori világ aranytartalékának a 75%-át jelentette. (ma 2009-ben az USA aranytartaléka kb. 8300 tonna)

1954: A Londoni arany fixing folytatódik, a nyitó ár 12.42 font. A cél az, hogy a 35 dollárral megegyező árat tartsanak.

1961: az USA és a főbb európai központi bankok Gold Pool-t ( közös jegybanki arany intervenciós tartalék) szerveznek, hogy tudják tartani (megvédeni) a 35 dolláros árat, azaz a londoni fixingen 35 dolláron kínálnak aranyat eladásra a Gold Poolból. A teória az volt, hogy 35 Usd fölött eladnak, az alatt pedig majd visszavesznek aranyat a résztvevő jegybankok.

1968: Bedől a Gold Pool és vele a 35 dolláros aranyár védelme, miután leértékelődik a font sterling, és a dollárra is nyomás nehezedik a Vietnami háború kedvezőtlen fordulatai miatt. A spekulánsok vad aranyvásárlásokba fognak, a Gold Poolból „kiszivattyúznak“ 64 millió uncia/2000 tonna aranyat 35 dolláron. Erre a londoni piac két hétre bezárt. Amikor a londoni fixinget újraindítják, az árat már inkább a dollárhoz és nem a font sterlinghez kötik. Bevezetik a délutáni fixinget is, hogy a  New York-i kereskedőknek kedvezzenek. Az aranyár ezt követően szabadon lebeg, de a központi bankok számára továbbra is nyitva áll a 35 dolláros aranyvételi lehetőség („Gold Window“ arany ablak).

1971: Augusztus 15. Nixon elnök meglepetésszerű „csomagot“ jelent be: bérbefagyasztás, importvám és a legfontosabb az „arany ablak“ bezárása, képezte a csomagot. Ezzel a jegybankok számára is megszűnt a lehetőség, hogy dollárjukat aranyra váltsák a rögzített 35 dolláros áron.

1974: A hong kongi aranypiacot liberalizálják. A londoni piac tagjai hamarosan kereskedelmi képviseleteket nyitnak Hongkongban. (Bár Hongkong akkor még Brit fennhatóság alatt volt, de Hongkong azóta is a kínai fizikai aranykereskedelem központja maradt)

1975: Amerikai polgárok 42 év után ismét birtokolhatnak aranyat. A Comex-en bevezetik a kiló-arany kontraktust. Az USA kincstára 5 éves arany eladási programot indít, hogy némi aranykínálatot biztosítson.

1976: IMF 4 éves arany aukcióba kezd szintén a megfelelő kínálat biztosítása céljából.

1980:  Rekord magasságú, 850 dolláros fixinggel ér véget egy inflációs évtized 1980 Január 21-én. Az olajáremelkedés, Irán kinntlevőségeinek befagyasztása és Afganisztán szovjet inváziója miatt az arany ára elszabadult. Az éves átlag aranyár 614.63 dollár volt. (reálértékben a csúcs a 2009-es dollárban számolva 2300 dolláros uncia ár lenne)

1987: Megalakult a Londoni Nemesfém Piaci Szövetség (London Bullion Market Association), hogy képviselje a tagok érdekeit a nagybani nemesfém piacon.

1990: A Middle East Bank 450 000 uncia/14 tonna aranyat kínál eladásra egy napon belül, emiatt rekord hosszúságú fixing alakul ki ( 2óra 26 perc), ami alatt 20 dollárral esett az ár.

1999:  Kibocsátják az eurót. Az Európai Központi Bank tartalékainak 15%-át aranyban tartja. A Bank of England bejelenti az Egyesült Királyság aranytartalékai felének eladását. A Washingtoni Arany Egyezmény (Central Bank Gold Agreement ) a piac stabilizálása céljából limitálja a jegybankok által a piacra dobott éves arany mennyiséget. Az első Arany Egyezmény 5 éves lejáratú volt.

2004: N.M Rotschild és Fiai kiszálltak a londoni fixingből, helyüket a Barclays Bank vette át. A Bank of Nova Scotia (Scotia Mocatta)  lett az új elnök. A fixing immár csak telefonon keresztül történik.

Forrás: http://www.penzarany.hupont.hu

Minden vélemény számít!

Név *
Email *
Weboldal